Tegyük fel, hogy engem Sanyinak hívnak és van egy Krisztián nevű ismerősöm. Ha én Krisztián napon kiírom wiwen az üzenőfalra, hogy Boldog Névnapot minden Krisztiánnak, akkor én azt gondolom, hogy ezzel felköszöntöttem őt? Vagy ha ez a fószer nem annyira jó haverom, hogy felköszöntsem a névnapja alkalmából, akkor minek veszem a fáradtságot, hogy kiírjam az üzenőfalra? Minden nap, függetlenül attól, hogy milyen névnap van, kiírják az aktuális köszöntésüket? Nem értem én az embereket.

Két dolog jutott eszembe. Egyrészt az a világraszóló bölcselet, befelé nyíló ajtónál marha körülményes illedelmesnek lenni, másrészt a napokban kaptam egy levelet, amiben volt egy link. Ez a weblap azt tudta, hogy 10 kiválasztott tulajdonságból megmondta a csillagjegyed. Nem hiszek a horoszkópban, meg semmilyen ezo-bio-öko dologban, de ezt gondoltam kipróbálom. Egészen a második mezőig jutottam, ahol konkrétan a születési dátumomat kérdezték, hónapra-napra pontosan. Sajnos azóta levették a lapot, pedig tanulságos volt.

Remélem mindenkinek nagyon tetszik ez a….hogy is mondjam, letisztult, visszafogott dizájn, ami jól tükrözi a jelenlegi hangulatomat. aki ügyes még kommentelni is tud, de látszani nem nagyon fog ám. jó szórakozást.

Béres 

Újabban Béres cseppet szedek, C-vitaminnal nyakoncsapva mert kell egy kis életerő a nyamvadt szervezetembe, ha már a mai általános rasszista-kirekesztő-uszító vélemény szerint rohadt-mocskos-gusztustalan dohányos utolsó szemét vagyok, akibe egyébként is kár a vitamin, és egyáltalán minek is él az ilyen, szóval emiatt gyakran eszembejut szegény Béres bácsi, aki szegénykém jó 20 évvel kevesebbet élt, mint Hofmann bácsi, aki nagy valószínűséggel sosem szedett Béres bácsi cseppjeiből, viszont szedett a saját elesdéjéből, és mellesleg még a mai napig vidáman él. Maradok a cseppeknél, sárkányokat látni a tínédzserek kiváltsága.

Az úgy volt… 

… hogy egyszercsak nem volt kedvem írni. Aztán teltek múltak a napok, és továbbra sem volt kedvem. Azóta megint elteltek, de ezúttal másik napok, és írni továbbra sincs kedvem. És ha ez így marad, akkor ez így is marad. Vagy nem.

Körlevél 

„November 5-én hétfőn "TŰZRIADÓ" gyakorlatot tartunk, kérek mindenkit, hogy kb. a 11 órakkor megszólaló "tűz jelzésre" vegye a kabátját -és erre figyelmeztesse a munkatársait is- és a legrövidebb időn belül hagyja el a Házat a lépcsőházon át.” 

Konklúzió: Ha megszólal a csengő vegyem fel a kabátom, és erről értesítsem a kollégáim is? Miért érdekli őket, hogy felveszem a kabátom? Nem látják? Vagy ha látják, miért szóljak? De ha nem látják, miért kell hogy megnézzék? Nem értem az egészet…

National Geographic Fotókiállítás 2007

2007.10.29 és 2007.11.26 között kerül megrendezésre a Westendben, és mivel az egyik fotóm is kiállításra kerül, örülnék, ha minél többen megnéznétek.

Pandából delfin lett az átoperált Tibi 

Nyilván már láttátok, de ha véletlenül mégsem, haladéktalanul pótoljátok :)

National Geographic International Photography Contest 2007

Sikerült a 18. helyezést elérnem a National Geographic Nemzetközi Fotópályázatán az alábbi fotómmal. Tekintve, hogy több ezer induló volt, elégedett vagyok az eredménnyel, főleg, hogy ilyen kategóriájú megmérettetésről van szó. A legjobb 150 képet itt megnézhetitek.

A zsűri tagjai: 

Kalotás Zsolt
Természetfotós, többszörös díjnyertes, az Év Természetfotósa 2001-ben 

Korniss Péter
Kossuth-díjas, Pulitzer emlékdíjas fotográfus 

Radisics Milán
Fotográfus, A Naturart elnöke, a tavalyi National Geographic nemzetközi fotópályázat győztese a Természet és Tudomány kategóriában  

Szigetváry Zsolt
Fotóriporter, idén első helyezett a World Press Photo hírkép/sorozat kategóriájában 

Heltai Csaba
A National Geographic Magyarország magazin művészeti vezetője

Bölcs 

Napok óta két gondolat jár a fejemben. Egyrészt, hogy: A művészet fölötte áll mindennek, másrészt hogy A fotó és a fénykép nem szinonimák. Értsétek, ahogy gondoljátok.

Gyalogosok 

Amikor tekerek haza a munkából, és a bringaúton kalákában kolbászolnak a szerencsétlen balfaszok, annak ellenére, hogy egy konkrét fasor válsztja el a kerékpárutat a járdától, és még a csengetésre sem mozdulnak meg, hogy elhúzzanak a vérbe, ráadásul még nekik jár a szájuk, ha rájukcsengetek, mindig az jár a fejemben, hogy „Ti életképtelen idióták, titeket fog először falhoz állítani a forradalom, és én boldogan adom majd ki a tűzparancsot”.

Komócs 

Mindenki nagyon figyeljen a komócsra, bárhol felbukkanhat, bárkivel megtörténhet, és legfőképp, senki nincs biztonságban, ha komócs van a közelben. A komócs veszélyes is lehet, de szelíd is, mivel nem mindig látható, ezért véletlenül is belebotlik az ember néha. Nincs rá recept, hogy hogyan lehet védekezni ellene, de lehet, hogy nem is kell. A komócs alapvetően nem gonosz, lehet, hogy nem is élőlény. Megannyi kérdést vet fel. A komócs. Vagy a hiánya.

Leguánosdi

Régebben elég aktívan jelen voltam a különböző leguános fórumokban, de erről már évekkel ezelőtt leszoktam. Ennek ellenére még a mai napig kapok leveleket különböző leguános kérdésekkel, aminek sajnos nagyrésze bődületes ostobaság. Az emberek hajlamosak szakirodalom helyett a neten keresgélni, ebből kifolyólag egészen furcsa képet tudnak magukban kialakítani ezekkel a jószágokkal kapcsolatban. Íme néhány kérdés, és a lehetséges válasz:

- milyen gyakran adjak húst a leguánomnak?

Azt javaslom minden alkalommal, amikor véres csirkemájat adsz a nyuladnak, ugyanis csak úgy, mint a nyuszik, a leguánok is NÖ-VÉNY-E-VŐK, ebből logikusan következik, hogy minél több húst kell adni nekik, teljesen egyértelmű, nemigaz?

- a leguánom nem szereti, ha kiveszem a terráriumból, mindig próbál menekülni, miért nem tudom kézhez szoktatni?

Azért barátom, mert a leguánok alapvetően vadállatok, nem szeretik, ha tutujgatják őket, ha gyömöszölni akarsz valamit, javaslom a macskát, az még dorombolni is fog, ha gerjedsz az ilyesmire, a HÜLLŐK nem szeretik, ha fogdossák őket, nem lehet, hogy kevered az EMLŐSökkel?

- láttam az állatkereskedésben leguánoknak ruhát, meg pórázt, szerinted vegyek neki?

Persze, mindenfélekép, és ha már ott vagy vegyél neki egy leguán-szombrérót, leguán-napszemüveget, és egy kis üveg leguán-tequilát is, és ha még maradt a zsebpénzedből, vegyél egy jégbehűtött leguán-malájkurvát is, ezek a jószágok imádják, ha hülyét csinálnak belőlük. De vigyázz, ha fiú legura rózsaszín mellénykét teszel, morcos lesz, az ilyesmire nagyon érzékenyek.

- a leguánom nem akar kijönni a terráriumból, pedig láttam a nesöneldzseografikon, hogy mások kiengedik mászkálni a lakásban.

Marhajó ötlet, engedd csak ki, de előtte tedd a szívedre a kezed, és esküdj meg, hogy ha óriáskígyód lenne, azt is kiengednéd néha a lakásba mászkálni. Ugye kiengednéd? Gondoltam. A jó megoldás számodra szintén a macska, az még puha is.

Mielőtt leguánt vásárolsz, gondold végig, hogy mit csinálsz. 20 centisen nagyon kis aranyosak, valóban, másfél méteresen is ennyire fogod szeretni? Ha igen, és tudsz neki elég helyet biztosítani, vegyél nyugodtan, viszont ha nem, eszedbe ne jusson. Mint már mondtam, a leguánok növényevők, eszedbe ne jusson állati eredetű táplálékot adni neki, mert 5 éves kora előtt köszvényben el fog pusztulni, és ami még nagyon fontos, ne vedd ki, nem szeret a lakásban, a kezedben lenni, akkor boldog, ha bent an a meleg terráriumban, és elnyúlhat egy vastag faágon. Etesd kézből, ha engedi, de ne akard, hogy úgy viselkedjen, mint egy macska, ezek viszonylag szelíd vadállatok, sosem fog hozzádbújni, és ha simogatod, és becsukja a szemét, az azt jelenti, hogy hagyd abba, nem azt, hogy mennyire élvezi, ez is a természetanya rossz vicce, mint a delfineknél, akik szerencsétlenek úgy néznek ki, mintha mindig vigyorognának.

Aki valamennyire ismer, tudja hogy a legkevésbé sem vagyok mobiltelefon-mániás, a legutóbbit is úgy vettem, hogy bementem az első boltba, és azt mondtam, kérem a legolcsóbb kinyitós-becsukós telefont, 63 (azaz hatvanhárom) forintot ott is hagytam érte. Tudom, kispályás vagyok, ez van. Szegényke leszolgálta az idejét, már minden baja volt, nem lehetett tölteni, csak bizonyos bolygók együttállásakor, hosszadalmas szerencsétlenkedések árán, ráadásul a funkció gombjai már nem működtek, hangosítani nem lehetett, egyszóval használhatatlanközeli állapotba került, ezért hétvégén nagyjából hasonlóan az előzőhöz bementünk egy boltba, és vettünk Csőrinek és nekem is egy-egy új fonálót. Ezt majd igyekszem kevesebbszer leejteni, és ezentúl arra is figyelnem kell, nehogy élével tegyem le az asztalra, mert olyan vékony, hogy oldalról alig látszik.

Panasonic Lumix fotópályázat 

Tavaly ugyan nem, de idén bejutottam a Panasonic fotópályázatnának döntőjébe az alábbi két képemmel. Közönségszavazás van, nagyon erős a mezőny, kíváncsian várom a végét.

...az egyik...

...és a másik...

Ezúton is… 

…köszönöm szépen.

Jó Neked

Csak nekem szokott eszembejutni amikor a bejegyzést írom a freeblogon, és az „Elmentem” gombra pillantok, hogy „Jó Neked” ?

Orosz rulett

Az előbb olyan körözöttet reggeliztem (igen, fél kettőkor, naés?) aminek guargumi is volt az összetevői között. Kicsit úgy éreztem magam, mint a bátor japán, aki fugut rendel az étteremben. Tudom, hogy ez az egész guargumis hiszti csak műbalhé, de azért jól hangzott, nem?

Amy 

Ez a videoklipp olyan, mint egy mozgó fénykép, bármelyik kockáját elfogadnám saját fotónak, Amy Winehouse pedig olyan a hangja alapján, mintha egy 50 éves néger nő lenne, pedig csak 23 éves, és ha jól sejtem nem veti meg a nyakolajat és a különféle hangulatfokozókat, de van egyfajta karaktere, annyi szent. Enjoy.

Párbeszéd 

Reggel a Budafoki úton állok a pirosnál, begurul mellém egy csaj bicajjal, sisak nélkül. 

Ő: - Jó a tetkód
Én: - Neked meg a sisakod
Ő: - (vihogva) Nem hordok, mer’ összekócolja a hajam
Én: - Egy betonoszlop is csúnyán össze tudja ám kócolni
Ő: - Hmmm, holnap veszek egyet 

Nem csak esőisten vagyok, de az ostoba kerékpárosok védőszentje is, ollé.

Crash 

Tegnap hazafelé tartottam sörözés után, szabályosan mentem a bringaúton a Clark Ádám térnél, amikor két, feltételezhetően spanyol turista hirtelen kilépett elém a buszmegálló takarásából. Mivel kb 1 méterre voltak, fékezni már csak reflexből fékeztem, elrántottam a kormányt, és egyenletesen elkenődtem a korláton. Az esést tompítottam az mp3 lejátszómmal, ami abban a pillanatban atomjaira törött, úgyhogy az kuka kategória innentől. A bal alkaromon békebeli-kifli méretű horzsolás-zúzódás-véraláfutás, plusz mindkét sípcsontom végigvertem. Feltételezem, hogy nagyon sajnálták a rohadékok, bár a spanyolom már nem a régi, mindenesetre rohadjon meg az összes olyan gyalogos, aki körülnézés nélkül kilép takarásból a bringaútra. Vajon az autópályán is ezt csinálják? Remélem.

Nem tehetek ellene 

Amikor először megláttam, rögtön éreztem, hogy ő más, nem olyan, mint a többi sok-sok millió a földön. Megfogott a tekintete, a gyönyörű szemei, a szépen ívelt száj, a formás fülek. Abban a csíkos szerelésben volt, amit annyira szeretek, és ami annyira jól áll neki. Mióta megláttam, nem tudok szabadulni tőle, és úgyérzem nem is fogok. Ha látod, meg fogsz érteni.

Kiállítók: Árvai Mátyás, Gelencsér Mónika, Gozsovics József, Janzsó Tamás, Kránicz Roland, Kőszegi Gábor, Lipcsei Attila, Mecsei Judit, Rácz Géza, Ruprech Judit, Törökné Tóth Renáta és jómagam. Mindenkit szeretettel várunk!

Fotókiállítás

Vasárnaptól 4 napon át fotókiállítást tart a Panoráma Vizuális Alkotóműhely, ahova meghívtak engem is, hogy állítsam ki pár fotómat. Ki is válogattam 10-et, amik láthatóak lesznek a Királyhágó téren. Már csak olyan boltot keresek, ahol árulnak paszpartut, ugyanis ha nem sikerül valamire ráerősítenem őket, nagy bajban leszek. Úgyhogy egyrészt gyertek el minél többen megnézni a képeket (úgyis hosszú hétvége lesz) másrészt ha tud nekem valaki mondani egy paszpartu-lelőhelyet, azt nagy örömmel venném :)

A Nap Cirkusza 

Októberben jön el az a nap, amikor a Cirque du Soleil ellátogat a balkán sarkára Delirium című előadásával, amit mi mindenféleképpen meg is nézünk. Ha megnézed az előzetest, Te is el fogsz menni (nem, nem úgy…) ;) Bíztatásként lássunk néhány véleményt az előadásról: 

Béla, építőmunkás (35): - megnéztem bazzeg, és hú anyád, de álat.

Dzsenifer, kismama (14): - mögnéztem, oszt elment a magzatvizem.

Feri, uralkodó (46): - direkt figyeltem, és nem kúrták el. Egyszer sem. 

Ezek után vétek lenne kihagyni, nemdebár? ;)

Vörkingklásszhíró 

Nyugtassatok meg, hogy a Green Day "Working Class Hero" című számában nem csak én értettem mindig a „Till the pain is so big” sort „Till the penis so big” –nek. Köszönöm.

Vicces…

…hogy az Atlétikai VB-t a Kinder csokigyár támogatja, ezért minden 2 és fél méter magas hatalmas csupaizom néger atlétán ott virít egy „Kinder” felirat, ami ugye németül gyereket jelent. Másrészt irigykedve nézem a fotósokat, akiknél akkora kályhacső méretű obi van, amit megemelni sem lehet kis teljesítmény. Vállról indítható objektív rulz.

Nagyon szépen köszönöm MINDENKINEK, aki rám szavazott!

A hétvégén vendégségben voltunk Dani barátomnál Biatorbágyon, és olyan póker készletet kaptam ajándékba tőle, hogy a kártyafüggők a fél karjukat odaadnák érte. Alant látható, lehet irigykedni ;)

 

Canopy 

A hétvégén elmentünk a családommal Canopy-zni. Igazából sokmindent nem tudok elmondani róla, azon kívül, hogy eszméletlen jó móka, és hogy az egész családom nagyon bátor, hogy bevállalta, még Anyu és a többi lány is végigment a pályán. Ha egy laza hétvégi adrenalinfröccsre vágysz, noszarajta, próbáld ki, elég félelmetes, de megéri.

GoldenBlokk

Nagyon úgy fest, hogy bejutottam a Goldenblog (Goldenblokk?) döntőjébe, fotóblog kategóriában. úgyhogy ha IDE kattintasz, vagy a képre, Fotóblog kategóriában tudsz rám (http://canonabarbar.freeblog.hu) szavazni, ha gondolod.

Megérkezett 

Ma elhoztam a háromötvendét, direkt nem mondom melyik cég szivatott vagy 2 órán át, de végül meglett. Mielőtt mentem, rákérdeztem van-e ilyen gépük, mondták peeeeersze, minden boltunkban van. Hát nem volt, így átmentem egy másikba, ahol nem működött a számítógépes rendszerük. De a lényeg, hogy megvan, ma este lesz mivel babrálnom azt hiszem. Valamit még akartam írni ezzel kapcsolatban, ami most nem jut eszembe...

Szerdán megyek érted, addig már csak kettőt kell aludnod. Várj aranyosan a dobozodban, sietek, ahogy csak tudok ;)

Esőisten 

Az elmúlt 2-3 hétben kb 10-szer esett az eső, ez azt jelenti, hogy én 10-szer áztam rommá. Valahogy szívóágon vagyok ezzel újabban, ha esik, és biztos abban a fél órában vagyok bicajon, amíg az eső tart. Lehet, hogy esőisten vagyok, mint Rob McKenna, és a kedves kis esőfelhőcskék semmi másra nem vágynak, csak hogy hűs cseppecskéikben fürdessenek…

53,5 

A hétvégén négyesben megpróbáltunk eltekerni Szentendréről a Lajos-forráshoz Brisával, Svinnel és Danival. Amit nagyjából sík túraútvonalnak hittünk az gyakorlatilag egy marhanagy emelkedő volt a hegyre, minden kanyarnál szentül hittem, hogy a következő után már egyenes lesz az út…nem lett az. Sikerült is egy óra alatt megtennünk kb 6 kilométert felfelé, amikoris rájöttünk, hogy papírkutyák vagyunk (én legalábbis biztosan) és elindultunk visszafelé. Mivel végig felfelé mentünk, az út lefelé elég meredek volt, így tekerés nélkül száguldottunk le a hegyről. Az óra szerint 53,5 km/h volt a leggyorsabb sebességünk, a hegyről leérve egyetértettünk abban, hogy már csak ezért is érdemes volt felszenvedni magunkat a hegyre. Gyermekek, idősek és gyávák ne próbálják utánunk csinálni ;)